Kritika: Kuroshitsuji

A Kuroshitsuji azon kevés animék közé tartozik, amiben semmi kivetni valót nem látok.

FIGYELEM, SPOILER!!!

A történet, valamint a szereplők is egyediek és különlegesek. Az ismertetőjét olvasva, az ember egy komor, sötét hangulatú műnek nézi, ami valóban így is van, de a készítők elképesztően jól belecsempészték a humort is. Bár be kell valljam, ami elsőre vicces, azon másodjára már látszik az anime brutalitása. Itt a második részre gondolok, amikor Ciel-t elrabolják és Sebastian elmegy megmenteni. Aki látott már komolyabb animéket, annak ez könnyedén szemet szúr. Mégis, ennek ellenére még mindig vicces kedvenc komornyikunk harci stílusa. 

De hogy őszinte legyek, igazába véve már az első részben észrevehető ez a bizonyos brutalitás. Nem mintha nem örültem annak, hogy a fickó meghalt, - tudom, ez most eléggé elmebeteg őrültnek tüntet fel - de ha jobban belegondolunk, ez a módszer talán kicsit túlzás volt... Persze egy démontól nem is várnánk mást. Ellenben egy Halálistentől... Tekintve, hogy ebben az animében milyen szerepük van, Grell enyhén szólva kissé túlzásba esett, mikor, és ahogy kinyírta Madame Red-et. De még ha nem is rajongtam érte abban a pillanatban, azért sajnáltam, hogy egy időre letért a térképről. Az összes Halálisten közül Ő a legjobb (Undertaker-t leszámítva), és talán a legnormálisabb (már amennyire normálisnak lehet őt nevezni).

A második évadban csalódtam egy kicsit, de azért azok is élvezhetők voltak. Hiába az egyik kedvenc szereplőm, örültem neki, hogy Sebastian legalább az animében nem kapta meg amit akart. Ahogy mindenki más, úgy először én sem bírtam Alois-t és "csatlósait", de a végén megkedveltem a srácot; sőt, az elmebeteg jellemének hála a második kedvenc szereplőm. Ráadásul neki köszönhető, hogy Ciel nem csemegeként, hanem démonként végezte.

A grafikára, valamint az openingekre és az endingekre sem lehet panasz. Mindegyik remekül illik az anime hangulatához, pontosabban inkább a történet alapjához.