Kritika: Shingeki no Kyojin

Spoiler!

A Spoiler a mangára kiterjedő mértékű, ami az animében a 2-3. évad-ra tehető!

Grafika

Gyönyörű és egyben zseniális. Már-már életre kel. Az elsőtől az utolsó fűszálig, a legkisebb bogártól a legnagyobb óriásig minden meg van rajzolva, minden részletezve van. Ennek a gyönyörű részletezésnek köszönhető, hogy a néző ennyire áttudja élni az alap sztorit. 

Elsősorban ennek a gyönyörű grafikának köszönhető, hogy ennyire megszerettem az SNK-t. Leginkább az óriások kinézete és a 3D manőver felszerelés fogtak meg. A harc jelenetek, és a 3D önmagában való használata is elképesztő látványt nyújt.

Zene

A zenére sem lehet semmiféle panasz, hisz tökéletesen illenek az adott jelenetekhez. Pörgős aláfestői a harcnak, fokozzák a helyzet drámaiságát vagy ha épp az kell, akkor kiélezik a feszültséget.

Történet

Az alap történet egyszerűen zseniális! Isayama egy egyszerű történetből egy műremeket alkotott! 

Egy alternatív világban, ahol az emberek már nem a táplálék lánc tetején állnak, hanem igencsak megcsappant létszámban élnek három, 50 méter magas fal mögé bezárva, ahonnan nincs menekvés. Senki sem léphet a falakon kívülre anélkül, hogy ne találná magát szembe egy minimum 3 méter magas emberszerű szörnnyel, mely szórakozásból falja fel az embereket. A létezésük rejtély, hisz nincs szükségük élelemre az életben maradáshoz és nemi szervük sincs, szaporodásra képtelenek. Értelemmel nem rendelkeznek, ösztönből cselekszenek. A már-már tébolyult, boldog arcuk amivel ránéznek egy emberre, már önmagában elég félelmetes látványt, élményt nyújt.

Sokak szerint egyáltalán nem sorolható a horror animék közé, mert egyáltalán nem félelmetes. Ez nem is csoda, hisz a legtöbben a vér mennyiségére koncentrálnak, holott nem ez tesz egy horrort, horrorrá. És ha már csak ezt vesszük alapul ahhoz, hogy elgondolkozzunk azon, pontosan mi is folyik az SNK világában, akkor máris érezzük a kúszó rettegést, ami szép lassan elfog bennünket. 

 

Szereplők

Az egyetlen kivetnivaló az egész művet illetően. Véleményem szerint Isayama itt cseszte el az egészet. Na de kezdjük az elején. 

Megismerkedünk a történet három főszereplőjével: Eren Jäger-rel, Mikasa Ackerman-nal és Armin Arlert-tel, akik békésen tengetik boldog-boldogtalan gyermekéveiket a falakon belül, miközben nagy álmokat szövögetnek. Eren és Armin legnagyobb álma, hogy ha felnőnek, egy nap elmennek világot látni: elmennek a tengerhez, megnézik a tűzzel borított hegyeket és homok borította földeken járnak majd. Igen ám, csak hogy ezek mind a falakon kívül vannak, ráadásul ilyesmiről még csak beszélni sem volna szabad. Mégis, Eren elhatározza, hogy ha felnő akkor csatlakozik a Felderítő Egységhez, akik a falakon kívül harcolnak az óriásokkal és információkat gyűjtenek, mely talán segíthet a legyőzésükben. Természetesen a kényelmesen éldegélő polgárok ezt nem támogatják, mi több, úgy vélik, ez az egész csak felesleges kockázat vállalás, inkább nyugton kéne maradniuk a falak árnyékában, aztán majd csak lesz valahogy. 

Eren Jäger

Tehát Eren a tipikus nagyszájú, álmodozó srác, aki úgy gondolja, hogy ő majd lerendezi az óriás problémát. Ez tovább erősödik, mikor egy óriás a szeme láttára falja fel az édesanyját. Eren bosszút esküszik az összes óriás ellen, mondván, hogy addig nem nyugszik, míg egytől-egyik nem végzett mindegyikkel. A következő részben pedig kiderül, hogy csak a szája volt nagy. Annyira átlagosak a képességei, hogy azt már szinte nézni is fáj, de tovább erősködik, hogy egymaga leveri az összes óriást, a többiek csak álljanak el az útból és figyeljenek. Valamelyest kisebb lesz a szája, miután egy óriás leharapja a fél lábát, egy másik pedig felfalja, miközben Armin-t igyekszik megmenteni, de később... MI A FENE?! Eren visszatért egy gigászi, 15 méteres óriás formájában, ami sorra nyírja ki az összes szeme elé kerülő óriást, anélkül, hogy tudná mi folyik körülötte. Ettől megint megnő a szája és úgy viselkedik, hogy "Na én vagyok a valaki, ti húzzatok a fenébe". Ezen sajnos még a Levi-tól kapott verés sem segít sokat és Eren-nek még mindig a szája jár, ahelyett, hogy fejlesztené magát. Ezek után, és lévén, hogy olvasom a mangát, nyugodt szívvel ki tudom jelenteni, hogy Eren Jäger az egyik legbénább, legidegesítőbb főszereplő, akivel eddig találkoztam. Azt leszámítva, hogy felfalatta magát Armin helyett, leütött pár óriást és egy bazi nagy kővel befoltozta a Rózsa falat, nem csinált semmit, csak elfogatta és sajnáltatta magát. 

Mikasa Ackerman

Míg Eren szájhősködik, addig Mikasa szó szerint árnyékként követi őt. Csak akkor nincs ez így, ha a feletteseik külön választják őket, de Mikasa még így is talál rá módot, hogy Eren után mehessen. Persze ez valamelyest érthető is, és ad egyfajta drámai hatást a történetnek. Elvégre Mikasa-t gyerekkorában emberkereskedők elrabolták, a szüleit pedig a szeme láttára megölték. Később Eren mentette meg és az ő családja fogadta be. Alig egy évvel ezek után a nevelőszüleit is elvesztette, mi több a nevelő anyja szintén a szeme láttára halt meg. Így gyakorlatilag Eren az utolsó élő családtagja, természetes, hogy állandóan mellette akar maradni és próbálja védelmezni. De ez még nem ad magyarázatot arra, hogy a tettre kész, eszes Eren-ből miért lett önsajnáló semmirekellő. Ahogy arra sem, hogy Mikasa mitől ilyen abnormálisan erős, már gyerekként is. Ahogy az az alábbi képen is látható:

Eren-nek azért alapból van súlya, de ráadásul itt még egy rakat fát is cipel, akárcsak Mikasa. Mégis, a lány félkézzel neki hajítja a falnak. Ami lássuk be, egy tíz évestől, akárhogy nézzük, elég abnormális teljesítmény, főleg, hogy nem kaptunk rá konkrét magyarázatot, mitől ilyen erős. Oké, hogy egy Ackerman, de akkor is. Itt még semmilyen képzésben nem részesült, mégis olyan erős, hogy minden gond nélkül megveri a nála legalább 3-4 évvel idősebb fiúkat. Legalábbis az első részben ez feltételezhető, mikor három 13-14 év körüli srác nekiront Armin-nak, de amint meglátják Mikasa-t, már rohannak, mint akik szellemet, de jelen esetben akár óriást láttak. Arra sincs magyarázat, hogy az Ackerman-ok miért tűnnek ki ennyire. Szimpla tehetség vagy valami más is van a háttérben?
A másik: lehet, hogy velem van a baj, de azért ez a hasizom már tényleg túlzás:

Armin Arlert

Armin  egy kis nyámnyila, aki okos megjegyzéseivel rendszerint feldühíti a többi gyereket, aztán Eren-nek és Mikasa-nak kell megvédenie. A kiképzés során is ő volt a leggyengébb, éppen csak megúszta, hogy ne dobják ki a seregből. Azt is egyedül Eren-nek köszönheti, hogy nem falta fel rögtön az első óriás, amivel találkozott. Mégis, olyan erővel rendelkezik, amivel a társai nem. Még pedig a szavak és az ész erejével. Olyan stratégiákat eszel ki, amik előtt még a tapasztalt veteránok is fejet hajtanak. A történet előrehaladtával valamivel határozottabb lett, de még így is elég kis nyuszi maradt. Ő inkább az a fajta karakter, aki a saját útját keresi és a társai elengedhetetlen támaszává válik.

Ahogy haladunk előre, újabb és újabb karakterekkel találkozunk, akik közt találhatunk egy-két érdekes figurát is. Közülük, akiket a leginkább érdemes megemlíteni, azok Levi, Shadis, Hange, Pixis és a Felderítő Egység parancsnoka, Erwin Smith. Mindegyiküknek meg vannak a maguk szeszélyei, illetve furcsábbnál-furcsább szokásaik, amik a mű legérdekesebb karaktereivé teszik őket. Vegyük is sorra őket. 

Levi Ackerman

"Az emberiség legerősebb katonája." - így emlegetik, és nem ok nélkül. Levi képzettsége a 3D manőver felszerelés használatában az egekbe szökik, amire alacsony termete még rátesz egy lapáttal. Az egész művet illetően ő az egyetlen, akire azt lehet mondani, hogy kidolgozott karakter. Van múltja és személyisége, nem is akármilyen. Mikor először találkozunk vele, akkor "Hű, de menő! Mostantól ő a kedvenc karakterem!", mert egyszerűen annyira badass, ahogy az óriásokat öli, hogy arra szavak nincsenek. Eren tárgyalásán viszont az ember valamelyest megutálja (nem mindenki), mert látszólag minden különösebb ok nélkül, brutálisan összeveri szegény srácot. 

Később ugyan kiderül, hogy komoly oka volt rá, hisz csak így tudták rávenni a bíróságot, hogy a Felderítő Egység őrizetébe helyezzék Eren-t, mégis a továbbiakban vegyes érzelmekkel állunk hozzá. Ám ez nem tart sokáig, ugyanis mint kiderül, Levi-nak nem csak a harci képességei, de a tisztaság mániája is túlmutat a "normális" kifejezésen, ami ad némi komikus meglátást ennek a sötét és kilátástalan világnak. 

Levi a Shingeki no Kyojin: Chibi Special-ben.

A nőstény óriással folytatott harc során pedig az is kiderül, hogy nem is olyan kemény szívű, mint amilyennek mutatja magát, hisz jól láthatóan megrázta a csapata halála. Alaposan helyre is teszi érte Annie-t, még így is, hogy csak Eren kiszabadítása volt a célja. De amiért igazán belopja magát az ember szívébe, az a kegyetlen őszintesége és a száraz humora. 

Hange Zoe

Hange-ról ugyan semmit nem tudunk és igazából kidolgozott karakternek sem lehet nevezni, mégis szerepel "az említésre méltó karakterek" listáján. Ennek oka, hogy az "érdekes figurák" listára is felsorolható, ami az SNK esetében, lássuk be, nem meglepő, hisz Hange egymaga érdekesebb, mint a három főszereplő együtt véve. Mániákusan rajong az óriásokért, még az sem zavarja, ha hajszál híján megölik. Imád kísérletezni rajtuk, beszélgetni velük és neveket adni nekik. Igen. Mindössze ennyitől válik érdekesebbé, mint a főszereplők...

Erwin Smith

Erwin azon kevés karakterek egyike, akik viszonylag ki lettek dolgozva. Ez az oka annak, hogy az ember teljes szívből ki nem állhatja, de valahol mégis szereti. Komoly, számító és manipulatív, mindig egy lépéssel előrébb jár. Bármit képes megtenni a céljaiért, nem számít hány embert kell feláldoznia a győzelemért, még akkor sem, ha saját magáról van szó. Ennek ellenére, a céltudatos elhatározása mögött van egy emberi oldala is, mely tele van bizonytalansággal és lelkiismeret furdalással.

Dot Pixis

Pixis meglehetősen különc ember. Ennek a különc személyiségének köszönhetően ő az egyik első számú humor forrás az animében. Miközben nézte, ahogy az óriások áttörnek a Rose falon, kijelentette, hogy nem bánja ha felfalja egy, amíg azt "lenyűgöző szépséggel" teszi. Még a káosz közepette is képes nyugodt és könnyed maradni. Megérti a terrort és a félelmet, amit a katonái éreznek, ez pedig igencsak hatékony vezetővé teszi. Szakértő stratéga, aki képes gondosan felmérni a helyzetet és tudja mikor kell kockázatot vállalni.

Keith Shadis

A Felderítő Egység korábbi parancsnoka és Erenék kiképző tisztje. Shadis szándékosan szigorúnak és megfélemlítőnek mutatja magát, amitől a 104-es gyakornoki csapat legtöbb tagja óvatos volt a közelében. Figyelmes és megvan az a képessége, hogy felismerje mások jellemvonásait a viselkedésük, kifejezéseik, tetteik és képességeik alapján. Ugyanakkor van egy gyengébbik oldala is, ami akkor mutatkozott meg, mikor egy katonának csupán az egyik karját tudták visszavinni a családjának. 

A többi szereplő

A legtöbb szereplő inkább vagy háttérstatiszta (mert ugyebár a főhősök ne harcoljanak már egyedül, meg hát "fő gonoszok" is kellenek) vagy olyanok, hogy első pillantásra tudod, hogy óriás eledel lesz belőlük. 

Ezzel azt hiszem mindent el is mondtam. A karakter hibák ellenére érdemes belekezdeni, különösen azoknak, akik szeretik az alternatív világokat és az olyan horrort, ami nem csupán a tíz liternyi vérről szól...